A teljesség igénye nélkül a 40 fellépő között akad holland, német, svéd, osztrák, spanyol, lengyel, kanadai és francia is. Természetesen a magyarok sem maradnak ki a mókából. Hasonlóan széles skálán mozog a színházi front is. Itt sem kell nélkülözni az észt, holland, román, szlovák, finn, lengyel, portugál fellépőket. Bár ezen előadások többnyire performanszok, ennek megfelelően univerzális nyelven zajlanak.
Persze minden érmének két oldala van. Ennek a másik oldala kevésbé ennyire fényes. Történetesen a szervezettség nem épp a legkiemelkedőbb. Sehol egy szóróanyag, még a plakáton sincsenek feltüntetve a „hol és mikor” kérdéskörök, amiknek köszönhetően, ha az érdeklődő nem firkálja fel otthon hogy mikor és mi érdekli, könnyedén előfordulhat, hogy lemarad valamiről. De említhetném azt is, hogy még a helyszínen sem helyeztek el egyetlen térképet sem, így például az interneten feltüntetett előadások, vagy mondjuk Solar cinema helyét megtalálni is nehézkes. Arról nem is beszélve, hogy az információ még az ott dolgozókhoz is csak lassan és nehézkesen jut el –lásd, többféle jegyfajta, amikről menetközben értesítették a jegypénztáros hölgyeket.
Csütörtökön ennek megfelelően csupán egy koncertre volt idő. Engem személy szerint mindig felháborít, ha egy koncert késik, de mondjuk negyed óra késést mindig, minden koncert esetében bele kell kalkulálni a dolgokba. Ez ugyanis mindig alap, még akkor is, ha szoros az est ütemterve. Tudjátok, a dugók és a hangolások miatt. Esetünkben viszont pont annyit késett az este egyetlen fellépője, mint amilyen a szervezés. Egy egész órát.
Ilyenkor persze lehet jönni a korábban feldobott érmével, miszerint ennek is két oldala van. A 8-ra kiírt koncertkor még csak lézengett néhány tucat ember a környéken, ráadásul világos is volt. De mire a 7 órás autóútról késve megérkeztek Ausztriából a fellépők már besötétedett, és a tömeg is egész hatalmas lett. Persze számuk bőven elmarad egy ingyenes sörmajális létszámától, de ez az este alapján úgy vélem elég sikeresnek ígérkezik az Europa mania.
És 9-kor jöhetett a füstgép, beindulhatott a háttérben a vizuális vetítés –ami csak úgy megjegyzem iszonyat profi és külön élményt nyújtó anyag volt-, és Beate Baumgartner hangja elbűvölhette a közönséget, akik Parov Stelar elektronikus alapot nyújtó munkájára perdültek táncra már az első percekben.
Így igaz, a fesztivált az osztrák Parov Stelar & band koncertje nyitotta meg csütörtök este a Rókus-dombon található Nagyszínpadon. Benne már csak azért sem lehetett csalódni, hiszen a hazai könnyű zenei élet egyik legfontosabb vizenjáró létesítményének, az A38-as hajónak egyik visszajáró vendége. A Nagyszínpadon játszó zenészek elektronikus-dzsesszes muzsikáját láthatólag a közönség nagyon élvezte, hiszen mindenkit megtáncoltatott. Zenéjében a dallamos dzsessz-hangzásokat ötvözi a funkokkal és dubokkal (jamaica-i zene egy fajtája), no meg a dinamikus groove-okkal.
A koncert nagyjából másfél óráig tartott, és mind a jazz, mind az elektronikus zene szerelmesei élvezték a fellépést, amiután azt hiszem senkinek sem maradt oka panaszra. Látványos és izgalmas koncertnek lehettünk tanúi, amit vétek volt kihagyni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése