PENnel ad az életed
Csak hogy tovább erősítsük a fesztivál nevét és jellegét, no meg szokásait azzal, hogy minden bejegyzésünk címében szerepel a… Úgy van, a PEN. De mivel ez nem a reklám helye csapjunk is bele a lecsóba, és meséljünk az ott átélt koncertekről.
Fél 8 felé a Pécs2010 Színpadon kezdtünk, de mivel ott tehetségkutató zajlott, így arról nem ezen cikkben szeretnénk beszélni. Nem úgy, mint arról, hogy az este nagy részét ebben a sátorban töltöttük és olyan neves bandákat hallgathattunk meg, mint a Kuba Libre, a Zat, vagy épp a Revelstone.
Kezdjük is rögtön a Kuba Libre-vel, akik nem egy koktél voltak. Viszont azon kevés formáció közé tartoznak, akik magyar nyelven énekeltek. Kérdem én ez mennyire tekinthető szerencsének, mikor végig káromkodták az alternatív koncertjüket. Most egy lazább idézet következik az előadásból: „Inkább fagyit nyalnék, Tiszta égés minden dal”. Ezt csak azért említem, mert az utolsó sorával maximálisan egyet tudok érezni. Szép önkritika lenne, ha a dalt annak szánták volna. Persze lehet az is volt. Én nem tudom azok a faviccek után, amiket az énekes a színpadon elnyomott. Humorból megbukott, de hála az égnek zenélni jobban tud. Az is nagyon hamar egyértelművé vált a számomra, hogy nem én vagyok a célközönség, sokkal inkább a Kispál, Kiscsillag és egyéb Kis-sel kezdődő volt, levő vagy jövő formáció. Az alternatív zene rajongói még a „Faszom” című dalon is nagyokat táncoltak. A lényeg, hogy egy jó buli kerekedett a sátorban, míg zuhogott egy kicsit az eső.
A ZAT egy nemzetközi zenekar féleség vegyes zenei ízlésvilággal, dallamos, énekes muzsikával, főleg angol nyelven. Ami önmagában még nem lenne elég nagy durr… na de ha hozzátesszük azt, hogy 30Y-t is angolosítottak, akkor már jár a pacsi a rajongóktól. Hamar eltelt az ő fellépésükre szánt idő, és az előző formációval ellentétben ennek a koncertje sokkal jobb volt. Persze nem az a hátasokat dobálós fajtából.
2009-ben a OPEN tehetségkutatóját a Revelstone nevezetű formáció nyerte el, akik időközben saját lemez is kiadtak. Ez azért volt nagyon érdekes, mert az énekes törte a magyart. Persze nem annyira, hogy röhögni lehessen rajta, de meglehetett érteni. Egy kis plusz színezetet adott az egész koncertnek, bár hozzáértők szerint a banda az elmúlt 1 évben elvesztette „amatőr” báját. Nem tudom, de nekem bejött.
Ezután megtelt az EHÖK-EFOTT színpad, mert a Kiscsillag lépett a világot jelentő deszkákra. Mivel telt ház volt, mi kihagytuk a bulit és inkább az ekkor már enyhén ittas állapotban lévő karnevált idéző helyszínre, az A38-as színpad előtti részre tévedtünk, ahol együtt buliztunk a csapatokkal és a lázadó ifjúsággal.
Időközben a Heaven Street Seven is befejezte a hangolást, és a hely pillanatok alatt megtelt. A 15 éve együtt zenélő, igényesebb alternatív-rock zenét játszó formáció előadta legkedveltebb számait, amire a tágas térben lévő kismillió ember táncolhatott. A hangulat nagyon ott volt a szeren, és mindennek megkoronázásra előadták utolsó számként a mindenki által hőn imádott szerzeményüket –ami már idestova 8 éves… de inkább dúdolom: „Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát,Egy ilyen kislánnyal csupa derű a világ!”
A fáradtság jegyei kezdtek rajtunk tombolni, de úgy éreztük, ha már itt vagyok, akkor nem jöhetek el anélkül, hogy ne lesnék be a Les Touffes Krétiennes, francia formáció koncertjére. Ajánlónkban nem véletlenül emeltük ki őket, a hangulat még annál is fergetegesebbre sikeredett, mint amire számítottunk. Az EHÖK-EFOTT színpadon fellépő banda mindenkit megtáncoltatott, aki élt és mozgott. Ráadásul egyre csak gyűltek az emberek a koncerten.
A bulinak fél 2 felé lett vége, és mivel kellően lefárasztották eme sorok íróját úgy döntöttem, hogy ideje valahogy hazakeveregni. Így is tettem, de remek nyitó napot töltöttem el a Bőrgyár-ban, amit igen nehéz lesz überelni. De nem lehetetlen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése