A PEN mindig drága

A PEN mindig drága

Bizonyos szempontokból a PENtek volt a 2010-es PEN leggyengébb napja, már úgy felhozatalilag. És akkor ezen kijelentésemet rögtön meg is cáfolja az a jónéhány teljes teltházas koncert, amin mozdulni sem lehetett. Alig maradhattam egy helyben, rohanni kellett egyikről a másikra, és akadt olyanis ahol csak az utolsó, vagy az utolsó kettő, és a fél órás „Vissza-visszatérést” hallattam csak. Bár ez a vélemény megint csak szubjektív lesz, de véleményem szerint az Ikarusz előtt játszó Jam Session banda és a Fanfare utcabálja mindent vitt –persze csak a SKA Pécs után.


Három koncert volt egy időben, amire elakartam látogatni. Szerencsére elég hamar kiderült, hogy a Paint the lilies-szel –akik a 2009-es PEN tehetségkutató győztesei- nem passzolunk össze. Hogy egy kedves ismerősömet idézzem: „Túl hangos”, ami alatt azt értjük, hogy túl zajos rock zenét játszottak, ami ily korai órán a Pécs2010 színpadon nem érte el a kívánt hatást.


Úgyhogy gyorsan tovább is álltam innen. Pechemre sikerült leragadnom az Ikarusz Project előtt zenélő Lenthár Jam Sessionnél –második idei PENes koncertjén-, akik az első és harmadik Hank Williams-től és más híres és country óriástól is játszottak számokat. Méghozzá olyan dalokról beszélünk, mint a Country Heroes, vagy a főkedvenc a Creedence Clearwater Revival: Bad Moon Rising –járól ne is beszéljünk. A siker annyira elképesztő volt, hogy tűkön ülve várom a ma éjféli koncertjüket a sajtó sátorban. Közben elfogyott néhány üveg bor is, de a zenészeket többször is visszatapsolták. Akik elfáradtak azok pedig az Ikaruszra pattanva pihenhettek egy kicsit. Nem mintha a zenéjük lehetőséget adott volna akár egy-egy percnyi szusszanásra. Sokan egyébként Nagyszínpadra kívánták volna őket.


Ezután utunk gyorsan a Tito és Tarantula koncertjére vezetett, ami teltház előtt dübörgött az EHÖK-EFOTT Színpadon. A kemény, valódi rockot zúzó banda nagyon odacsapott a húrok közé és még az utolsó szám alatt is inkább csak gyűlt a tömeg, semmint csökkent volna. Bár azt nem tudom, hogy ebben mennyi szerepe lehetett a következő fellépőnek, a 30Y-nak, ami a helyiek nagy kedvence. Gondolom nem kell külön hangsúlyoznom, hogyha lehet még jobb lett a felforrósodó hangulat, és az őrjöngő tömeg egy emberként ordította a dalokat és sikítozott. Még kintről is hallani lehetett a muzsikájukat.


A fene minket Babarczy Bulcsú koncertjére is kievett, aki egy szál gitárral, némi józan felhanggal énekelt feldolgozásokat Bob Marley-től és a U2-tól, meg még nagyon sok mindenki mástól. Szinte nullás létszámmal kezdett, a végére egész szép kis tömeg jött össze, és a sokadik utolsó száma után is visszatapsolták, így egészen fél 11-ig húzta a talpalávalót, amit néhány fiatal ki is használt és táncra perdült. Bulcsú pedig megjegyezte, hogy „Ilyenkor kell jönni?”, és máris kezdte elölről a repertoárt, hamár úgysem volt senki ott az elején. Akárcsak korábban Lentháréknál, itt is volt valaki, aki ezt hajtogatta: „Nagyszínpad, nagyszínpad!” – megértjük kedves fiatal, megértjük.


Ha már a Csipáncsap Camping Stage-ben vagyok gondoltam megnézem mivel állnak elő ezúttal a Soltis Lajos Színház tagjai. Családias hangulatban daloltak nekünk egy kicsikét. Egész kellemes volt, és csak részben köszönhető mindez a székeknek.


Ezután érkeztem meg az A38-as színpad elé, ahol a La Fanfare en Pétard már javában csinálta a fesztivált. Valaki meg is jegyezte, hogy ezek mindig ugyanazokat a számokat nyomják… Kérdem én, ez hol probléma, mikor ilyen hangulatot képesek kovácsolni? Úgyhogy a mai kötelező program az ő 22:30-as koncertjük az EHÖK-EFOTT Nagyszínpadon. Szegényeknek úgy kellett elmenekülniük, mert a tömeg már majdnem felfalta őket. De a fő a jó hangulat, nemde?


A nap csúcspontja –ahonnan csak apadhat a buli, na meg a pénztárcák tartalma, ha még volt valakinek valamennyije- egyértelműen a Pécs2010-es sátorban felbukkanó SKA Pécs volt. Nem sokkal korábban pont ez a színpad előtt léptek le Fanfare-ék, úgyhogy a közönséget szépen elvezették a fesztivál egyik legjobb, ám túl rövid koncertjére, ahol valódi SKA zenében részesülhettek az érdeklődők. Az már egy más kérdés, hogy megmozdulni nem lehetett akkor volt a tumultus, de ez sokakat nem zavart, és akár a sátor előtt is táncra perdültek.

Az est egyik legfergetesebb koncertjét követően pedig úgy döntöttünk, hogy lelépünk. Jött is 20 után a busz, amin ilyenkor még meglehetősen kevesen voltak, de éppen ennek köszönhetően volt fantasztikus az utazás. Tessenek ma még egy jót bulizni, holnap pedig elolvasni nálunk, hogyan sült el a 2010-es PEN utolsó napja