PEN Hard 4.0 – LegPENesebb az életed
Véget ért a PEN. És nyugodtan kijelenthetjük, hogy a felhozatal ezen a napon volt a legerősebb. Nehéz is volt megosztani a figyelmünket a rengeteg sok koncert és program között, de azért igyekeztünk mindenhova ellátogatni. Mert mi így nyomjuk tudosító-sztájlban.
Kilenckor kezdtünk el jó szokás szerint „bulizni”. Az EHÖK-EFOTT Színpadon a Csík zenekar húzta a talpalávalót. Óriási tömeg köpnyi-nyelni nem lehetett, nemhogy mozogni például arra a Kispál-feldolgozásra, aminek a refrénje valahogy így hangzik: „De szeretnék én is hej jó sokáig élni. Nézni, hogy lesz lánykából nõ aztán meg néni. És amikor öreg leszek és iszonyú tapasztalt, Elindulok fölfelé, de lerúg egy angyaltalp”. A népzenét a modern muzsikával ötvöző formáció óriási sikereket aratott, talán a legnagyobbat ezen a napon, amit láttunk.
A teljes teltház ugyanúgy megmaradt az általunk legjobban várt, La Fanfare en Pétard koncertjén is. Bár véleményem szerint sokkal jobb volt az utóbbi 3 napban az utcafesztivál hangulatban a zenéjük, de az biztos, hogy ezen a koncerten sem tudtunk elejteni egy gombostűt sem. Igen, ezt onnan tudjuk, hogy megpróbáltuk. Az első sorokban kezdtünk, de aztán inkább kijjebb vándoroltunk, hátha valahol lesz valamiféle tíz centis tánctér. Sikerült is találnom egy placcot, de annak sem sokáig örülhettem, hiszen a tömeg nem hogy fogyott volna, hanem egyre inkább duzzadt.
Utánuk az Anima Sound System csinált… na ezúttal nem gyereket, hanem elektronikus hangulatot, modern popzenei aláfestéssel. Ezen a koncerten szintén nagyon sokan voltak. Ám úgy éreztük, hogy a mi számításainkat az A38-as színpadon fogjuk megtalálni. Nem is tévedtünk nagyot, hiszen az Eric Sumo Band tökéletes jelképe mindannak, amit szeretünk a modern zenében. Van benne egy kis jazz –hála Harcsa Veronika hangjának érte-, némi pop, egy csipetnyi rock életérzés, na meg az a megmagyarázhatatlan időnként szürreális dallamvilág, amitől olyan egyedik ez a formáció. A koncertjük nem is meglepő mód tömegeket vonzott. Abszolút megértjük miért.
Majd éjfélkor ellátogattunk Dévényi Tibi bácsi retró-diszkójába, aki ott jártunkkor főleg a ’83-as évjáratot eröltette például a BonnieM-mel, és a Modern Talkinggal. Nyitásnak pedig felcsavart a szőnyeget. Az itt bulizó fiatalok mind jól érezték magukat, hiszen a veterán disc jockey ha valamihez nagyon jól ért a kívánságok teljesítésén túl, akkor az a partyhangulat. Repültek is szépen sorban a pöttyös labdák a Red Bull Partycsarnokban. A két órás buli után pedig sokan elfáradtak. Hiába, repül az idő, ha az ember slágerekre bulizhat.
Na de menni is kellett tovább, hiszen fél 1-kor vette kezdetét az eredményhirdetés a Pécs2010 sátorban. Itt felsorolták a tehetségkutató győzteseit, majd pedig levetítették az összes csapat „kisfilmjét”. Persze a kettő között bejelentették, hogy az online szavazást több, mint 900 vokssal a Penész csapata nyerte meg, ám a címet idén végül a zsűri ítélete alapján a FEEK csapata, az általunk is kedvelt Metálcicák kapták, így egy évig övék a megtiszteltetés, hogy… nos, mindenki tudja mit nyertek ezzel.
Ezután pedig nem maradt más hátra, mint az hogy előre, és a szokás szerint negyed után érkező ingyenes PEN-buszra pattanjunk, és elhagyjuk a Bőrgyárban tomboló fiatalokat, akik feltehetőleg életük egyik legfergetegebb éjszakáját tartották meg ezek után. Minden elismerés jár a szervezőknek, és a diákrektori címre pályázó csapatoknak. És nézzük a jó oldalát: Már nincs egy teljes év a következő PEN-ig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése