MégPENesebben add az életed

MégPENesebben add az életed

Néha van valami jó abban, amikor az ember csak úgy lézeng egy-egy fesztiválon. Néha belefuthat jó zenekarokba, máskor pedig komplett francia utcazenét kap őrjöngő tömeggel. Olykor viszont olyan performansz előadásokra téved, amiről nem is hitte volna, hogy megveheti, aztán jön a megdöbbenés: De, sikerülhet. Ezek jellemezték számomra a PEN második napját.




Szokás szerint a tehetségkutatóval kezdtünk a Pécs2010 színpadánál. Két remek formáció lépett színpadra, ám a korai időpontnak köszönhetően elég üres közönség előtt játszottak. Öröm az ürömben, hogy mindez nem zavarta a résztvevőket és még úgy is tudtak szvingelni és szét zúzni a sátor oldalát.

Kis lézengést követően 9-kor elkezdődött a magyar elektronikus-popzene királyainak, a Neo-nak a koncertje. A tomboló tömeg természetes jele annak, hogy az efféle zene nagyon népszerű a fiatalok körében. Ami engem illet az EHÖK-EFOTT Színpadban én legjobban a kivetítőt szeretem, mert akkor mindenhonnan látható normális méretekben, hogy mi történik a színpadon. Mondjuk a Neo koncertje erősítette a szabályt, hiszen kivételesen saját animációkat hoztak, amiket minden kivetítőn vetítettek. Sikerült is velük bevadítani az egyetemistákat.

Majd kitévedtünk a Csipáncsap Camping Stage-be, ahol szintén nagyon érdekes programoknak lehettünk szem-, és fültanúi. Először vásári komédiával csaltak mosolyt az arrafelé tévedő fiatalokra, majd jött egy kis Jam Session a Lenthár Jam Session-től. Véleményem szerint ennek sikerült tarolnia a legnagyobbat, hiszen az első sorban nyüzsögtek a fiatal lányok. Úgyhogy aki teheti és egy jót akar táncolni, az ma semmi esetre se hagyja ki az Ikarusz Projectnél lévő koncertjüket. Tessék komolyan venni. Majd a nap zárásaként improvizatív táncos előadással kápráztattak el engem, és azt 4-5 odatévedő emberkét. Pechünkre –bár inkább szerencsénkre-, bevontak az utolsó számba, ami inkább sült ki óriási táncpartiként, semmint improvizatív befejezésként. De hát ez így volt jó. A hangulat a Csipáncsapban legyőz minden mínuszt!

A Pécs201 színpadon a pécsi gyökerekkel rendelkező The Crybabies formáció lépett fel, és adott elő zúzós underground muzsikát az időközben egyre szebben duzzadó közönségnek. Az ő koncertjük sikerült a legjobban ezen a színpadon véleményem szerint. Bár zeneileg itt sem passzoltunk.

Közben már a Belga is színpadra lépett, amin mi ugyan nem igazán akartunk elnézni, de úgy hallottuk, hogy az új számaikat erőltették, és ez nem nyerte meg a közönséget. Szépen csordogáltak is el onnan, és betévedtek az Ikarusz utcájában zajló rögtönzött utcazenére. Itt hallottam a legszebbet egy hölgy szájából: „Ez jobb, mint a Belga”. Ezzel csak egyetérteni tudok, hiszen a La Fanfare en Pétard az utcai karneválok legkirályabbika. A rögtönzött utcazenélést a közönség a második nap sem akarta, hogy véget érjen. De mivel egyszer minden dalnak vége szakad fél 12 után ez is megtörtént. Persze azért néhány szám búcsúzoul még belefért az együttestől.

Kicsit benéztünk a Zagastic koncertjére is, akik a Client helyére ugrottak be. Történetesen az ő ide útjukba sikerült bekavarnia annak a tűzhányónak, ami megbénítja Európa légiforgalmát. A koncerten csak 3-4 számot maradtunk, az énekes kedvenc száma után álltunk tovább. Nem úgy, mint a fiatalok, akik nem csak látszólag, de nagyon élvezték a koncertet. Talán a színpadon nem volt még ennyire jó hangulatú koncert, mint most. Legalábbis mi nem láttunk ezen a napon.

Ekkor már az A38-as Színpadon a Subscribe zúzta szét a hard dallamok kedvelőinek dobhártyáit. A tömeg folyamatosan csak gyűlt, pedig elhihetitek, ha valahol, akkor ennél a színpadnál csak beállásoknál látni kongást. A nap végén pedig bevállaltunk egy kis SKa-zenét is, amelyet a már 30 éve együtt muzsikáló The Toasters nyomott. Na őket érdemes tisztelni –azon túl, hogy fergeteg koncertet adtak-, amerikából érkeztek, és nekik még a vulkán sem tudott megálljt parancsolni, hogy Pécsre jöjjenek és megmutassák mitől is népszerű a formációjuk! Az est egyik legnagyobb bulija kerekedett itt ki. Bánhatja, aki nem volt ott.

Aztán a koncertnek vége lett, és valahogy így történt, hogy hajnali kettő felé még volt időnk húsz percet várni, hogy a PENjárat felvegyen több tucat –többek között enyhén alkohol befolyása alatt lévő- fiatalt. Kíváncsian várjuk, hogy lehet-e überelni ezt a napot!